Oldal: 1 / 1

Известия - Izvestia (Oroszország)

Elküldve: 2020. április 22., szerda 19:54
Szerző: Yusuf
Kép

Re: Известия - Izvestia (Oroszország)

Elküldve: 2020. április 23., csütörtök 17:02
Szerző: Yusuf
Vladimir Vladimirovich Petrov elnök úr megtartotta szokásos évértékelő beszédét
Új kihívások- Új megoldások

Kép

Petrov elnök úr január 15-én megtartotta immáron 1999 óta szinte hagyománnyá vált évértékelő beszédét, melynek során beszélt az elmúlt évben elért történelmi jelentőségű eredményekről és az Oroszország előtt álló kihívásokról. Petrov elnök úr beszédében a 2014-es esztendőt történelmi jelentőségűnek nevezte, mely esztendő során az orosz nemzet megmutatta, hogy nemcsak hogy nem fél, hanem képes is megvédelmezni az állam fizikai határain kívül élő orosz lakosságot, mint mondta: "Sokan kritizálnak minket azért mert egy orosz többségű terület, a Krím-félsziget, újra nemzetünk részévé vált. Úgy vélem az a nemzet mely lemond határon túli honfitársainak képviseletéről csődöt mondott. Mi nem mondtunk csődöt sőt! Történelmet írtunk és történelmet is fogunk írni! Oroszország, hála az elmúlt másfél évtized kitartó munkájának, újra valóban a nagyhatalmak közé tartozik és ez egyesekben irigységet, félelmet gerjeszthet. Megnyugtatom őket, Oroszország csakis saját lakosainak érdekében lépett és így fog tenni a jövőben is!"

Elnök úr kifejezetten fontosnak nevezte a kelet-ukrajnai oroszok helyzetének folyamatos romlását. A kelet-ukrajnai orosz kisebbséget egyre inkább fenyegetik a meghatározhatatlan hátterű, az ukrán politikában egyre nagyobb befolyásra szert tevő, bizonyíthatóan neo-fasiszta csoportok és politikai mozgalmak. Az ukrán kormány pedig láthatóan nem akar semmit sem tenni annak érdekében, hogy a helyzet ne eszkalálódjon tovább, az láthatóan érdekeltségekkel rendelkezik az eddig is súlyos emberáldozatokat követelő konfliktus eszkalálódásában. Oroszország Petrov elnök úr szavai szerint mindent megfog tenni annak érdekében, hogy a helyi orosz lakosságot politikailag és ha kell gazdaságilag is megvédelmezze Kijev agresszív politikájától. Ukrajnával kapcsolatos mondanivalóját pedig így zárta "Nem felejtjük Odesszát!" -utalva ezzel a 2014 május 2-i eseményekre, melynek során szélsőjobboldali ukrán tüntetők rágyújtották a helyi szakszervezeti székházat orosz/orosz-barát demonstrálókra, a kijevi kormányzat máig nem lépett fel erélyesen, kvázi asszisztált a fasiszta szervezetek barbarizmusához-

Beszédének végén pedig meghirdette a "Nagy-Péter tervet", mely mint mondta egy átfogó gazdasági csomag lesz az orosz gazdaság felpörgetésére, a belső finanszírozás lehetőségnek megteremtésére és kiszélesítésére. Ennek a gazdasági csomagnak kiemelten fontos eleme lesz az olajipar fejlesztése. Hazánk ellen az Unió és az Egyesült Államok által hozott intézkedések lehetetlenné tették olyan új és korszerű olajkitermelési technológiák importálását melyek létfontosságúak hazánk versenyképessége szempontjából. Oroszország a Nagy-Péter terv révén az elmúlt években igencsak jól teljesítő orosz gazdaság által felhalmozott tartalékok által saját lábán saját tőkéjéből fogja fejleszteni és új, megfelelő technológiákkal ellátni a hazai olajipart. A köz számára ismertetett tervet természetesen az elnök úr már napokkal ezelőtt egyeztette a hazai gazdasági szereplőkkel és kisebb módosítások után egyöntetűen támogatták a kormányzat elgondolásait. Mint mondta, lényegében beszédének zárásaként "Oroszország erős, Oroszország fejlődik, Oroszország halad azon az úton melyet számára a történelmi sors kijelöltetett. Politikánk, a meghirdetett gazdasági tervek mind a haladást és nemzetünk fejlődését szolgálják. Ezen folyamatok során viszont nem fogunk térdre ereszkedni, saját erőnkből emelkedünk felül az előttünk álló esetleges nehézségeken. Ezért is szeretném itt is elmondani, hogy Oroszország nem kéri a szankciók feloldását, arra saját önön erejéből fog választ adni!"

Re: Известия - Izvestia (Oroszország)

Elküldve: 2020. május 1., péntek 17:59
Szerző: Yusuf
до свидания Iturupon és Kunashir szigetek - a szigetek lakóinak többsége Japán mellett döntött

A történelmi, 2015. Január 30-án aláírt békeszerződés -mely hivatalosan is lezárta az 1945 óta de jure tartó háborút a két ország között- szerint február 15-én szabály szerűen lezajlott a Iturupon és a Kunashir szigetek hovatartozásáról szóló népszavazás. A megegyezés értelmében nemcsak Japán és Oroszország képviselete magát megfigyelők útján és felügyelte a választások tisztaságát, hanem, mint független megfigyelő, Franciaország megbízottjai is jelen voltak. Az Orosz választási bizottság, a Japán választási Bizottság és a francia küldöttség egyöntetű véleménye alapján a választások rendben lezajlottak, semmilyen atrocitás nem történt, semmilyen olyan tényező ne volt jelen mely pozitívan avagy negatívan befolyásolta volna egyik vagy másik irányba a választói akaratot.

Az eredmények a következőek voltak: Iturupon összesen 6602 fő, míg Kunashiron összesen 7800 fő él, ebből 10090 fő mehetett volna el szavazni. Összesen 5751-en mentek el szavazni, Iturupon 2013 fő, míg Kunashiron 3738 fő járult az urnák elé. Ez lényegében 56,9%-os választási részvételt jelent. Bár a népszavazásnak nem volt érvényességi küszöbe, a japán és orosz kormánytagok pozitívan értékelték, hogy a részvétel meghaladta az 50%-ot, hiszen ezen részvétel egyben legitimálta is a népszavazást. A leadott szavazatok 6,7%-a, összesen 391 darab szavazat érvénytelen volt. Az érvényes szavazatok 55,76%-át, 2989 darabot kapott a Japánhoz való csatlakozás, míg az érvényes szavazatok 44,24%-át, 2371 darab szavazatot kapott az oroszországi területként való megmaradás.

Mihail Ivanov, Szakhalin Oblaszty kormányzója így nyilatkozott lapunknak " Ezen szigetek kérdése több volt mint politikai és gazdasági kérdés. Itt emberekről volt és van szó. Nem mellesleg a szigetek kérdése visszanyúlik a 2. világháborúig és nagyon sok orosz számára, kik ezen szigeteket a hősi honvédő háborúban hozott áldozatokért való jogos jussonként tekintettek, elfogadhatatlan lett volna, ha valami árt ajtók mögötti politikai alkuként zajlott volna le a szigetek jövőjét eldöntő rendezés. Nagyon örülök és szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak Petrov elnök úrnak ahhoz, hogy valódi társadalmi felhatalmazás alapjára helyezte a szigetek sorsát. Attól független, hogy a szigetek Japánhoz kerülnek, örülök annak, hogy a helyi lakosság több mint a fele elment. A megegyezés értelmében sor fog kerülni, persze azok számára akik akarják, az Oroszországba való hazatelepülésre a szigetekről. Mindez japán pénzen, japán támogatással fog megvalósulni. Nincsenek egyenlőre pontos adataink, de már kijelöltük az építési területeket több szigeten is a hazatelepülők számára! "

A békeszerződés értelmében a Shikotan és a Habomai szigetekről mindenféle feltétel nélkül lemondott Oroszország a Japán állam javára. Oroszország, mint magát a Szovjetunió jogi és történelmi örökösének tekintve, tartotta magát ebben a kérdésben, a Szovjetunió és Japán között, amerikai diplomáciai nyomás miatt, csak majdnem megkötött 1956-os szerződéshez. A szerződések megkötését nagyban segítette, hogy az amerikai diplomácia, mely a térségben több érdekeltséggel is rendelkezik, most csak csöndes szemlélője volt az eseményeknek. Természetesen jogos kérdésként merül fel, hogy ezen akciója gyengeséget jelez, vagy inkább azt, hogy túlságosan nagy lett volna a magát mindenkor, a békéért küzdő élharcosnak beállító amerikai diplomácia arculat vesztése, a békés rendezés megakadályozásával.

Az orosz Zemljak mozgalom aktivistái, melyet a szigetek békés átadása érdekében hoztak létre, szimpátia tüntetéssel fogadták a Moszkvai Sheremetyevo reptérre hazatérő Vladimir Petrov elnök urat. A kicsivel több mint ezer fős társaság által tartott spontán megmozdulás szószólói kiemelték, hogy ezzel valódi béke jött létre Oroszország és Japán között. Mint a Zemljak vezetője mondta " 21. századi megoldás született, egy 20. századi problémára. "

Re: Известия - Izvestia (Oroszország)

Elküldve: 2020. július 23., csütörtök 18:58
Szerző: Yusuf
Gaboni válság - Szokatlan egyetértés a nemzetközi közösségben

Kép
Jean Obame tábornok-hoz hű katonák járőröznek Libreville utcáin. Az elmúlt hetek megszokott látványa ez a gaboni fővárosban.

Az első hírek amelyek arról árulkodtak, hogy valami komoly konfliktus kezd kibontakozni a kis, olajban gazdag afrikai országban március 20-a környékén láttak napvilágot. A kezdetek kezdetén még nemcsak az átlag ember, hanem több ország vezetése számára is rejtély volt, hogy pontosan mi is zajlik az országban. A Gamba városát elfoglaló fegyveresek ugyanis látszólag a semmiből a "dzsungel-mélyéről" érkeztek. Az egyetlen biztos hír az volt, hogy jól szervezettek és az afrikai hadseregek szintjéhez mérve igencsak jól felfegyverzett fegyveres csoportokról van szó. A médiumokban megjelenő találgatások ekkor még olyan széles skálán mozogtak melyeknek csak a képzelet szabott határt. A terrorista akció? Idegen ország támadása? Puccs netalántán egy törzsi lázadás? Még maguk a téma szakértőinek való nemzetközileg elismert Afrika szakértők -nyilván egy idegen ország támadását ők hamar kizárták- sem tudtak pontosat mondani. Az azonban már a kezdetek kezdetén egyértelműen látható volt, hogy egy olyan erő hajtotta végre az akciót melyet a gaboni kormányzat nem bír könnyűszerrel elnyomni, így a konfliktus további eszkalálódása várható volt.

Március 28-án került a probléma a nemzetközi közösség szereplőinek látóterébe, mikor kiderült, hogy a fegyveresek angol, német, dán, francia és amerikai állampolgárokat ejtettek túszul. A válság itt emelkedett ki a megszokott helyi afrikai konfliktusok sokaságából, egy olyan problémává, mely a nemzetközi közösség szereplőit lépéskényszerbe hozta. Nem mellesleg tetézte a problémákat, hogy a gaboni kormányzat láthatóan nem tudta megtörni a fegyvereseket, sőt az azok részéről tapasztalható hadmozdulatok és akciók arra engedtek következtetni, hogy lassan de biztosan az eleinte defenzívába szorult csoport, ellentámadásba lendül át.

Április 9-ére vált egyértelművé, hogy Gabonban a katonaság egyes alakulatai által folyamatban lévő puccskísérletről van szó. A Libreville-ben kitört harcok során a külvilág szinte teljesen elvesztette kapcsolatát a demokratikusan megválasztott kormányzattal. A lázadó csapatok erejét mutatta, hogy többször is csapást mértek a fővárosban a kormányzati negyedre, valamint a még kormányhoz hű rendőri és katonai alakulatokra. Április 9-én a délelőtti órákban a gaboni állami televízió adása is megszűnt, mely az utolsó szócsöve maradt a kormányzatnak. A későbbi jelentések szerint a gaboni állami televízió épületénél szabályos ostrom alakult ki, a kormányhoz hű erők egészen addig védték az épületet míg a védők többsége életét nem vesztette vagy sérült meg úgy, hogy a harcok folytatására alkalmatlanná vált. A harcok hevességét súlyosbította, hogy a már más afrikai konfliktusokból ismert módon a magukat megadó katonákat gyakran kivégezték, vagy komoly fizikai abúzust kellett elszenvedniük, így nem csoda ha azok ameddig lehet kitartottak.

Április 11-én szállt fel a fehér füst, hogy mi vagy pontosabban ki is áll a Gabonban végbement katonai hatalomátvétel mögött. Aznap délelőtt 11 órakor, egy elég rossz minőségű kézi kamerával készített felvételen, az állami televízió egyik romos stúdiójából Jean Obame tábornok személyesen jelentette be, hogy a hozzá hű erők irányításuk alá vonták a főváros egész területét és az ország főbb stratégiai pontjait. Ekkor már csak elszigetelt harcokról érkeztek jelentések, az ország egyéb, vidéki területeiről. Az már ekkor előrelátható volt, hogy az új, illegális úton hatalomra került rezsim nem fog kesztyűs kézzel bánni a demokratikusan választott kormányzat vezető politikusaival. Ugyanúgy eléggé fenyegető hangvételű üzenetet kaptak a külföldön tartózkodó gaboni nagykövetek, akik közül sokan érezhetik veszélyben az életüket, hiszen több szállal is kötődnek az előző kormányzathoz.
Mind az Egyesült Államok, mind az Egyesült Királyság, valamint Oroszország is ekkor már nagyon komolyan vehető lépéseket tettek az országban maradt állampolgárok kimenekítéséért. Az Egyesült Államok által kivezényelt úgynevezett 8. Flottacsoport és az orosz, Fekete-tengeri Flottából levált Szevasztopol flottacsoport gaboni felségvizekhez közeli jelenléte hamar Jean Obame tábornok értésére adta, hogy az országban tartózkodó külföldi állampolgárok elleni atrocitások komoly következményekkel járnának számára.

Lapunkhoz került információink alapján a kritikus órákban az orosz nagykövetség épületét nem érte támadás, az ott lévő emberek végig biztonságban voltak. Örömhírre adott okot, hogy a külügyminisztérium felhívása után, az összes országban tartózkodó állampolgár vagy eljutott a követségre, vagy felvette a kapcsolatot a külügyminisztériummal.

A gaboni válsággal kapcsolatban szokatlan, ritkán látott konszenzus alakult ki a nemzetközi szereplők között. Mind az Egyesült Államok és a nyugat európai nagyhatalmak, valamint hazánk Oroszország is illegitimnek ismerte el az új kormányt. Az Egyesült Államok hamar magasabb sebességbe kapcsolta válsággal kapcsolatos politikáját és Washingtonba hívta a még előző kormányzathoz hű nagyköveteket. Míg Washington a színfalak mögött tevékenykedik és máig nem terítette ki a lapjait a külvilág számára, Oroszország a nemzetközi diplomácia nyílt fórumain indított offenzívát Jean Obame kormánya ellen. Hazánk ENSZ nagykövete felszólalásában mélységesen elítélte a súlyos áldozatokkal járó és megszületése után véres boszorkányüldözést kezdő Obame-rezsimet és egyértelműen kijelentette, hogy Oroszország nem hajlandó azt legitimnek elismerni. Sőt ettől tovább lépve felhívta az ENSZ-t, hogy hozzon egy olyan határozatot mely olajembargóval sújtja Gabont addig, amíg a katonai puccs révén hatalomra került kormányzat le nem mond, a politikai foglyokat szabadon nem engedik, és az Obame-hoz hű erők vissza nem térnek laktanyáikba. Szakértők szerint hazánk javaslata hatékony lehet, hiszen a kis afrikai ország relatív gazdaságát az olaj exportból származó bevételeknek köszönheti. A gaboni gazdaság ütőerének számító olajkereskedelem elszorítása végzetes következményekkel járhat Jean Obame és klikkje számára.

Az Obame rezsim eddigi reakciói mindazonáltal nem arra engednek sejtetni, hogy a tábornok bármilyen mód is visszavonulót fújna. Sőt... Államosítottak minden külföldi érdekeltségű céget. Ezek összes gaboni jogát elvették és több ország külföldi állampolgárát kiutasították. Ez jelen pillanatban egy elég népes tábort jelent, hiszen csak azon országok nagykövetségei és állampolgárai maradhatnak az országban akik legitimnek ismerik el a katonai kormányzatot. Ennek következtében az orosz külügynek és az ott tartózkodó orosz állampolgároknak is el kell hagyniuk Gabont. Ennek pontos módjáról és az állampolgáraink épségének biztosításáról még folynak a tárgyalások, de a kimentés oroszlánrészét a Szevasztopol flottacsoport egységei fogják végezni. Az orosz külügyminisztérium egyik alkalmazottja a kimenekítéséről így nyilatkozott lapunknak "Amennyiben az Obame rezsim bármilyen módon is árt állampolgárainknak, vagy csupán akadályozza a nagykövetségi alkalmazottak és az országban tartózkodó honfitársaink kimenekítését, Oroszország keményebb szankciókkal fog válaszolni, mint az eddigi ENSZ-ben javasolt olajembargó."

Hogy mi lesz Gabonnal? A kérdés nehéz és sok szakértő sem tud tiszta választ adni. Alapvetően a világ két vezető hatalmának fellépésén múlik a válság kimenetele és hogy azt mennyire fogadja el a világpolitika többi szereplője, mondja ezt több politikai szakértő. Az Egyesült államok színfalak mögött húzódó játszmáiról egyelőre semmit nem tud a világ és ennélfogva nem is lehet megnyugtató tényezőként tekinteni az amerikai külügy válsággal kapcsolatos erőfeszítésire. Oroszország nyíltan megfogalmazott, olajembargóra vonatkozó ötlete könnyen jelenthet megnyugtató megoldást a problémára, mely már rövid távon hatást érhet el. Szakértők egybehangzó véleménye az, hogyha Oroszország ENSZ-ben javasolt olajembargója életbe lép, a gaboni rezsim hónapokon belül összeomolhat, ezzel helyet adva - a nemzetközi közösség esetleges felügyelete mellett- a demokratikus hatalom helyreállításának.